2014. április 15., kedd

2014. március 6., csütörtök

2014. március 1., szombat

~Tizedik kör~Epilógus~

Sziasztok! Huh... Hát ez is eljött! Itt a történt utolsó része és az epilógus, melyben majd csak magyarázatot adok pár dologra.
Szeretném megköszönni a sok támogatást amit Tőletek kaptam, a sok-sok kommentet és pipát, meg persze a 20 feliratkozót! Fogalmatok sincs mekkora örömöt okozott nekem az a pár szó, amit írtatok nekem, hogy kitartottatok mellettem a történet végéig.
Köszönöm azoknak, akik minden egyes résznél kommenteltek és tartották bennem a lelket, hogy igenis van valaki, aki olvassa a sztorit.
Remélem velem tartotok a történet második évadában is, mely szerintem aokkal jobb és izgalmasabb lesz, mint az első.
Kérlek titeket, értsétek meg, hogy ebben a történetben minden okkal történt, az is, hogy milyen sorrendben haltak meg, és az is, hogy miért pont az marad életben, aki marad. Ezeket majd csak a második évadban fogjátok megérteni, ami mellesleg jövő héten nyílik! Még nincs kész az oldal, de amint meglesz minden, máris közzé teszem Nektek a linket :)
Szóval... Ezennel ezt a blogot, 2014.3.1 - jén, összesen 7159 oldalmegjelenítéssel, 154 pipával, 56 kommenttel és 20 feliratkozóval bezárom!
Kérlek adjátok meg a tiszteletet az utolsó résznek, és mindenki aki elolvasott akár csak egy részt is a blogból, írja meg a véleményét a történetről! (Jöhet hideg-meleg)
Még egyszer itt utoljára kellemes olvasást és sziasztok! :*
Zuzaa Zuzii


~Tizedik kör~A végső harc~


*Harry*

Egy sötét helyen térek magamhoz. Az egyetlen fényforrás a rácsokon beszűrődő napfény, mely kellemesen cirógatja az arcomat.
Mi történt? Hol vagyok? És hol van Liam?!
Az az utolsó emlékem, hogy beszúrjuk a perecbe az ellenszert... Hirtelen felemelem a csuklóm. Üres. Megnézem a másikat is, hátha rosszul emlékszek és a másik csuklómon volt. De az is üres. Eltűnt a karperec!
Ez most jó, vagy rossz?
Körbenézek a helyiségben, ahova bezártak. Nem túl nagy, éppen hogy elfér a pakróc amin fekszek, és a wc. Jobban szemügyre veszem a vasrudakat, melyek elzárnak a külvilágtól.
Feltápászkodok a földről és kezeim a rácsokra teszem. Mintha börtönben lennék...
De még ennél is jobban sokkol amit kint látok: egy aréna. Olyan mint a Kolosszeum, óriási és félig romokban áll. Az egész ki van takarítva, a földet lágy homok fedi. Az egyik oldalon egy kis emelvény van felállítva, melyen egy nagy fotelszerű szék helyezkedik el. Mikor jobban megnézem, látom hogy egy trón az.
Mi a fene folyik itt? Oroszlánokkal kell majd harcolnom, mint a gladiátoroknak?
-Harryyyy! - hallom meg hirtelen Liam hangját, azonnal keresni kezdem a tekintetemmel.
Nem telik sok ideig, mire megtalálom. Ugyanolyan rács mögé van bezárva, mint én, pont velem szemben.
Mostmár tényleg jó lenne tudni hogy mi folyik itt!!!
A semmiből egyszercsak egy sötét alak jelenik meg a bal oldalaom levő bejáratnál.
Egy nő?!
Fekete ruhája lágyan simogatja a homokot, ahogy húzza maga után a hosszú anyagot. Arcát és haját egy szintén fekete sál takarja el, mely alól csak a szemei látszódnak ki.
Kínzó lassúsággal, mint egy királynő sétál fel a lelátóra, majd helyezkedik el a trónon. Két oldalán megjelenik egy-egy fegyveres őr.
Csak nem? Ő lenne a Játékvezető? Ő lenne az, aki már hármunkat megölt és végig rettegésben tartott?
Egy nő?!
Felemeli egyik kezét melyben valami kis tárgyat tart, mire a rácson levő elektromos zár kattan egyet. Veszek egy mély levegőt és kinyitom.
Kilépek a fullasztó hőségbe. A cellában kellemesen hűvös volt, kint viszont a nap elevenen megsüt. Liamre pillantok, megvonja a vállát - ő se érti mi folyik itt.
- Válasszatok egy fegyvert! - kiáltja nekünk parancsolón a Játékvezető. Mi van? Milyen fegyvert? Minek?!
Értetlenül nézek először a nőre, majd Liamre. Háta mögött észreveszem a falra erősített... Valamiket. Ilyen messziről nem látom mik is azok pontosan, leginkább hosszú botokra hasonlítanak.
Lassan megfordulok és teljesen lefagyok a látványtól.
A falra különböző hosszúságú és végű lándzsák vannak a falra erősítve. Hátrapillantok Liamre, aki ugyanolyan döbbenten figyeli a háta mögötti fegyvereket.
-Válasszatok! - kiáltja megint a Játékvezető, hangja furán ismerősen cseng. De honnan ismerem?
Végigvezetem tekintetem a lándzsákon, majd kiválasztok egy közepes méretűt, leveszem a falról. Sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik, viszont a kezembe tökéletesen illeszkedik, mintha nekem tervezték volna.
Visszafordulok Liam felé, ő egyel nagyobb méretű lándzsát választott.
A Játékvezető feláll a trónról és lassan az emelvény széléhez sétál.
- Ezt a játékot csak egy ember élheti túl! Valamelyikőtök a következő harc során meg fog halni, ezzel követve társaitokat! A nyertes élve hazamehet! - kiáltja nekünk a Játékvezető. De...
- Mi ellen kell harcolnunk? - kiáltom oda neki a kérdést.
- Egymás ellen! - hangján hallani, hogy vigyorog.
A vér is megfagy az ereimben, rémülten Liamre nézek, ki ugyanolyan tekintettel pillant vissza rám.
Valamelyikünknek meg kell ölni a másikat? Meg kell ölnöm Liamet, neki pedig engem?
De hát ez nem lehet!
- Nem! - kiáltja határozottan Liam.
- Nem? - a nő gonoszan felnevet. Ezt a nevetést is már hallottam valahol... - Ha nem fogtok harcolni, mindkettőtöknek lassú és fájdalmas halála lesz! - kiráz a hideg kegyetlen szavaitól, egy pillanatra sem kételkedek benne igazukban. Az átéltek után már bármit elhiszek neki.
Ismét Liamre nézek, kétsébeesett tekinteteink összefonódnak.
Mit tegyünk?
Harcolunk egymás ellen, hogy valamelyikünk meghaljon, vagy ellenállunk és mind a ketten szenvedni fogunk egészen a végig?
A Játékvezető nyugodtan visszaül a trónjára, közben egy pillanatra sem veszi le rólunk a szemét.
- Kezdődjön a harc! - egy gong hangja töri meg a kétségbeesett csendet, de bármerre is keresem, nem látom sehol.
Hirtelen azt veszem észre, hogy Liam elkezd felém rohanni, két kezemmel felemelem a lándzsát, hogy kivédjem a támadását.
- Mi a francot csinálsz?! - kérdem idegesen.
- Meg kell halnia valamelyikünknek Harry! És az a valaki én leszek! - mondja Liam határozottsággal a hangjában - Támadj! Ölj meg Harry!
- Mi?! Nem! - a Játékvezetőre nézek, majd vezetek egy álütést Liam lábára, de kitér előle - Nem foglak megölni Liam! Neked az agyadra ment ez az egész! Van fegyverünk támadjuk meg mi ketten azt a nőt! - mondom neki halkan, de kétségbeesetten. Nem akarom hogy bármelyikünk meghaljon!
- Nem Harry! Fegyveres őrök állnak mellette, te is látod! Lelőnének mielőtt a közelébe jutnánk! - megint rám támad, de kivédem, közben rájövök egy fontos dologra: ő nem támad igazából, egyáltalán nem üt erőseket és szándékosan úgy csinálja, hogy ki tudjam védeni. Csak tetteti, hogy le akar szúrni.
Én is azt teszem, párszor próbálkozok.
- Harry! Neked kell túlélned! Még fiatal vagy, előtted áll az egész életed, a családod! Esélyed van szólókarrierre is!
- De ez minden megvan neked is! Mennyivel vagy nálam öregebb?! Egy évvel Liam! Ne hülyéskedj! Nem foglak megölni! - mondom komolyan, mire befejezi ál-támadó mozdulatait és kiegyenesedik.
Elszántságot fedezek fel szemében, mikor újra belenézek.
- Akkor majd megteszem én! - ezzel maga felé fordítja a lándzsa hegyét és egy egyszerű mozdulattal a szívébe szúrja.
- Neee! - kiáltok fel rémülten, patakzó könnyekkel térde rogyok barátom immár élettelen teste mellett.
Feláldozta magát. 
Értem.
Nincs időm siránkozni, a gong ismét mélyen szólal meg.
Felkapom a fejem, mikor szemem sarkából látom, hogy a Játékvezető felém tart.
Letörlöm könnyeimet, még egyszer utoljára halott barátomra nézek, majd felállok és a nő felé fordulok.
- Ki a franc vagy te?! Mire volt ez jó nH! Miért kellett mindenkit megölnöd?! - kiabálom arcába ismét sírva. 
Nem mond semmit, csak lassan elkezdi letekerni fejéről a sötét sálat.
Gonoszan vigyorog rám, miután az anyag a földre hullik.
- Hiányoztam? - kérdi mézes-mázos hangon, de nem tudok másra gondolni, csak a sokkra.
-Te? - lehelem döbbenten, nem hiszek a szememnek...



~Epilógus~

A játék véget ért.
Mindenki halott, csak Harry nem.
A Játékvezető mindent előre eltervezett, olyan lelki állapotba kergette őket, hogy biztosan a fiatal fiú maradjon életben. 
Az egész Játékot leadta a TV-ben, egy hacker minden nap pontban este ötkor feltörte az összes adó rendszerét, és mindenki a küzdő fiúkat nézte. A felsőjükre szerelt rejtett mikrofonok segítségével mindent hallottak az emberek, amit beszéltek - még Liam és Harry utolsó beszélgetését is.
Eleinte mindenki feltűnési viszketegségnek titulálta el a műsort, de mikor Harryre félig holtan találtak rá Ausztrália partjain, elkezdtek kételkedni ebben.
A fiatal fiú kómába került, a rendőrség pedig nyomozni kezdett. A többi négy fiú sose került elő. Se élve, se holtan. 
Senki sem tudja ki a Játékvezető, csak Harry - ő viszont nem tudja elárulni. Az utolsó perceket már nem adták le a TV-ben. Harry zokogásával véget ért a műsor az emberek számára.
A Játékvezető kiléte örökre titok marad, erről majd ő gondoskodik.
A Játék véget ért.
A One Direction halott.
Vagy mégse?



         




2014. február 27., csütörtök

~Kilencedik kör~

Sziasztooook! Meg is hoztam az UTOLSÓ ELŐTTI részt! Ez után már csak a Tizedik kör és az Epilógus jön, majd a MÁSODIK ÉVAD, mely már készülőben van ;D
Nincs sok hozzáfűznivalóm a részhez, viszont nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkező komikat, nagyon jól estek! :)
És tegnap majdnem sírtam! Esküszöm! Ilyen csodálatos dolog még sose történt velem! Először, még régebben valaki kiállt mellettem, mikor leszólták a blogot, most pedig ez! Kérlek nézzetek be ebbe a BLOGBA, melyet egy olvasóm kezdett írni. Nekem nagyon fontos ez a blog, de nem inkább nem mondom el hogy miért, mert még a végén azt hinnétek, hogy egy egoista p*icsa vagyok, aki csak azért írja ezt a történetet, hogy dicsekdehessen... Szóval nézzetek be oda és iratkozzatok is fel, ugyanis tényleg nagyszerű blognak ígérkezik, és itt nálam is kellemes olvasást! :D :*

*Liam*

Szemünkben rettegéssek haladunk előre a dzsungelben. Már ketten meghaltak. Vajon ki lesz a következő? Harry? Zayn? Vagy én? Nem tudjuk. Csak a következő célt: a Nagy tölgy.

"Jussatok el (megint) a Nagy tölgyhöz. A fa tetején van az ellenszer. Fél órátok van.
Különleges méreg, különleges ellenszer.
Játékvezető"

Megint... Biztos az az a fa, ahol leestem és kiment a bokám...
Zayn is mesélte, hogy ott talált rá a kínzó méreg miatt szenvedő Niallre.
Niall...
Miért kellett ennek történnie? Miért kellett meghalniuk? Mire jó ez a Játékvezetőnek? Mit ártottunk neki, amiért így kell bűnhődnünk?
Nem tudom...
De túl kell élnünk, bármi áron! Nem hagyom meghalni még több társamat!
Biológiai órám szerint pont beleférünk a fél órába, mikor megérkezünk a Nagy tölgy közelébe. Már nincs sok hátra, és mintha... Füst? Füstszag van...
Amint meglátom a tölgyet, teljesen lefagyok mozdulat közben. Harry és Zayn szintén.
Ez... Ez nem lehet... Nem! Hiszen... Itt minden ég...!!!
Az egész erdőrész lángokban áll. És az egésznek a központja a Nagy tölgy.
Mégis hogyan szerezzük meg az ellenszert?! Ha odamegyünk, elevenen elégünk!
Hirtelen észreveszek egy fára erősített papírdarabot. Szinte leszakítom onnan, majd széthajtogatom és elolvasom:

"EGY ember mehet el a tölgyhöz. Mikor megadom a jelet, EGY utána mehet, de azonnal vissza kell fordulnia, csak három percet lehet a határon belül.
Aki szabályt szeg az meghal!
Játékvezető"

Szóval valakinek egyedül kell átjutnia a tűzön a tölgyig. De milyen határ? Ahogy jobban megnézem az elém táruló látványt, pár méterrel előttünk észreveszek egy földön egy piros csíkot, mely tovább húzódik, amíg el nem veszik a növények sűrüjében. Oké, megvan a határ. De ki megy be?
Egymás szemébe nézünk, nincs sok időnk a gondolkozásra. Minél tovább várunk, annál nagyobb lesz a tűz.
Ki legyen az?
-Srácok... Majd... Megyek én - néz ránk Zayn. Szemében látszik az eltökéltség, és tudom hogy ő nem fogja feladni. Nem fogja feladni azt hogy ő menjen be. Nem fogja feladni ha megpróbáljuk erről lebeszélni. És nem fogja feladni az életét. Túl fogja élni.
Mert Zayn Malik nem adja fel.
Szorosan megöleljük, szinte ki kell magát tépnie ölelésünkből, nem akarjuk elengedni. Mi van ha ez az utolsó alkalom hogy megölelhettük? Hogy élve láthattuk?
Nem! Ilyenre még csak gondolni se szabad!
Zayn még talán utoljára ránk néz, majd átlép a határon. Pár pillanat alatt elnyeli a füst és a sűrű dzsungel...

*Harry*

Pár perc múlva egy nyílvessző fúródik be mellettünk egy fába, rémülten ugrunk fel a földről. Azonnal a papírhoz megyek és felolvasom mi van rajta:

"Menj be az ellenszerért. 3 perc!"

A karperc sötét képernyőjén megjelenik a visszaszámláló: 2:59...2:58...2:57...
Nem tétlenkedek, azonnal elkezdek rohanni a tölgy felé. Útközben rengetek már hamuvá égett növény és fa mellett futok el, de egyik se érdekel.
Miért az ellenszerért kell bemennem? Miért nem az ellenszerért ÉS Zaynért?

...2:37...

Mi van ha már halott?

...2:30...

Gyorsan odaérek a fához, tekintetemmel Zaynt keresem, de sehol se látom. Viszont... A Nagy tölgy ki van dőlve... Pár méterrel mellette meglátom a kis csomagot az ellenszerrel. Hol van Zayn?! Ugye nem?
A kidőlt fára pillantok. Van annyira széles és széttöredezett, hogy gond nélkül teljesen betemet egy embert...
Hirtelen a lábam alatt... Hogy is mondjam? Meggyullad egy csík a földön. Gyorsan ellépek onnan és nagyranyílt szemekkel figyelem, ahogy a földre öntött olajat megfogja a tűz, ezzel pedig kirajzolódik egy felirat:
R.I.P. ZAYN
Ne... Nem... Ez nem lehet!
Nincs időm siránkozni, a perecen az óra elkezd csipogni.
00:30
Francba! Gyorsan felkapom a csomagot és elkezdek rohanni kifele.
Pont letelik az idő, mire átlépem a határt. Lihegve támaszkodok egy fára, mely azonnal ki is dől. Már itt is minden ég!
Liamre pillantok, azonnal megérti hogy mi történt. Együtt elkezdünk rohanni, és meg sem állunk addig míg vissza nem érünk a tóhoz.
Lihegve rogyunk le a partra, füstöt köhögünk fel. Pár perc múlva se marad abba a karhogás, és akkor fogom csak fel, hogy ezt nem a füst okozza. Hanem a méreg.
Rémülten a szintén köhögő Liamre nézek. Eddig minden alkalommal egyel kevesebb ellenszer volt a dobozban, mint amennyire szükség lett volna. Mi van ha most is? Ha valamelyikünknek fel kell magát áldoznia?
Liam engem nézve bólint egyet, mire félve kinyitom a dobozt. Óriási kő esik le a szívemről, mikor meglátom mindkét injekciós tűt.
Nem totojázunk, azonnal megfogunk egyet-egyet és a tűket beszúrjuk a perecbe.
A köhögés lassan elmúlik, de... Szédülök... Nagyon... Alig bírom nyitva tartani a szemem... Mi folyik itt?
Homályosan látom, hogy Liam ájultan dől el előttem a földön és szinte azonnal követem én is.
Különleges méreg, különleges ellenszer...

2014. február 25., kedd

~Nyolcadik kör~

Halihali!
Először is... Nagyon rosszul esett hogy ketten leiratkoztak a blogról. Előre szóltam hogy ez lesz, még szavazás is volt, hogy ki legyen a túlélő (a fiúk nevei számokkal voltak helyettesítve), úgyhogy tudhattátok, hogy csak egy túlélő marad.
Másodszor... Nyitok második évadot! Erről is volt szavazás, úgyhogy tudtatok róla! Hogyan tudnék második évadot nyitni, ha mindenkit megölök?! Miről szólna?! Gondolkozzatok kicsit légyszi... Attól még hogy valaki meghal, nem kell máris leiratkozni. Ez nagyon rosszul esett. (Akinek nem inge ne vegye magára!)
És ebben, és a következő, meg az azutáni részben is meg fog halni valaki!
Na jó, kiadtam magamból :)
Mivel tavaszi szünet van (igen, februárban, fuck logik), a kövi részt már csütörtökön vagy pénteken tudom hozni :D
Kellemes olvasást és a kövi részig sziasztok!


*Niall*

- Tovább... Tovább kell mennünk... - mondom halkan pár perc múlva.
Még mindig a tóparton ülünk, a méreg hatása már elmúlt az ellenszernek hála. Harry Liamre borulva zokog, a mi szemeinkből is csak úgy patakoznak a könnyek.
Elvesztettük egy testvérünket...
Kezemben a levelet szorongatom, melyet még azelőtt olvastam el magamban, hogy Harry belegázolt a vízbe Louis után:

"Egy órátok van felmászmi a legmagasabb hegyre. A csúcson van a következő cél.
Cél: ellenszer
Ez a méreg különleges, fél órán belül elkezdi gyengíteni a szerevezetet. Azt tanácsolom, siessetek.
R.I.P. Louis
Játékvezető"

R.I.P. Louis... Itt fogtam fel, hogy nem menekülhet meg. A Játékvezető már döntött a sorsáról. A dobozban is csak négy injekciós tű volt az ellenszerrel.
De honnan tudta hogy ő fog menni?
Mondjuk... Logikus gondolkozással mint Louis...
Zayn és Liam nem tudnak úszni. Harry még mindig sokkos a hegyen átéltek miatt. Én pedig klausztrofóbiás vagyok - ez pedig az úszásra is kihat. Amint víz alá merülök, máris úgy érzem, hogy menten megfulladok (bocsi ha a való életben ez nem igaz, a történethez viszont kell :) - szerk.)...
Csak Louis maradt.
Felsóhajtok és felállok, miközben felsőm aljával letörlöm potyogó könnyeimet.
- Menjünk fiúk... - nézek végig rajtuk. Mindannyian le vagyunk törve, de ebben a pillanatban a túlélés sokkal fontosabb mint a siránkozás.
Gyorsan rendbehozzuk magunkat, majd felolvasom a levelet. Egyszerre ráz ki minket a hideg annál a bizonyos résznél. Ezen sose fogjuk tudni túltenni magunkat... A szívünkben mindig ott lesz az űr, melyet Louis hiánya okozott...
Iszunk pár kortyot, majd elindulunk a hegyek felé - ebben a pillanatban szúródik a perecből a bőrünkbe az újabb méreg.
Az az ember figyel minket? Oké, biztos hogy figyel, hiszen mindig másodpercre fontos. De hogyan teszi? Sehol se találok kamerákat, pedig egész idő alatt azokat keresem...

****

Mint valami gyászmenet jutunk el az utolsó párkányig, mely elválaszt a céltól. Egyre jobban érzem, hogy gyengülök. A fél óra már biztos letelt...
Mikor felérünk, az első amit észreveszek, az egy... Csúszda?
Igen, azt hiszem egy csúszda...
A csúcsról vezet lefele, mint egy gyerekcsúszda, csak vasból van és teljesen beleolvad a sziklafalba. A csúcson ott a kis csomag az ellenszerrel.
Csakhogy van egy kicsit nagy gond...
A sziklafal ezen a részen teljesen sima, mintha szándékosan csiszolták volna le - eddigi tapasztalaim alapján szándékosan is történt. Az egyetlen rész ahol fel lehet jutni, az a szakadék felett van...
Egymásra nézünk, szinte azonnal döntök:
Én megyek.
Nem tudom miért döntöttem így, egyszerűen érzem, hogy ez a helyes.
Odamegyek a párkány széléhez a szakadék fölé és elkezdek mászni felfele.
-Niall! Gyere vissza! - kiabálják utánam a többiek kétségbeesetten, de nem hallgatok rájuk, csak mászok tovább.
-Gyere vissza! Kell lennie egy biztonságosabb útnak! Kiatalálunk valamit! - hangjukban érezhető a félelem, mely az én testemet is átjárja. De tudom hogy helyes amit teszek:
-Nincs biztonságisabb út! A Játékvezető mindent előre eltervezett, nem értitek?! A legelvetemültebb dolgokra akar minket rákényszeríteni hogy túléljük, mert egy szadista állat! Ez az egyetlen út, és ezt ti is jól tudjátok!

*Zayn*

Mikor leér hozzánk a csomag a levéllel - a tetejére van madzaggal felerősítve -, már nagyon gyengék vagyunk. A méreg egyre jobban elszívja az erőnket.
Miközben Liam kinyitja a dobozt, a csúszda felénél kinyílik egy csapóajtó szerűség, melyből egy szöveggel lefordított papírdarab csúszik ki.
Kíváncsian felveszem és felfordítom. A levegő is belém szorul a félelemtől, mikor meglátom mi van ráírva:
R.I.P. NIALL
Rémülten a dobozra nézek, mely fölött Liam és Harry térdel sokkosan. Csak három darab tű van benne.
Niallre kapom a fejem, aki már szédelegve mászik lefele, látszik rajta, hogy ő is nagyon gyenge.
-Niaaall! Kapaszkooodj! - kiáltom neki ijedten, miközben elkezdek futni felé.
A méreg rohadt erős. Félúton a gyengeségtől térdre rogyok.
Tehetetlenül, sírva nézem ahogy legjobb barátom a mélybe zuhan, és még csak kiáltani sincs erőm...