~Nyolcadik kör~

Halihali!
Először is... Nagyon rosszul esett hogy ketten leiratkoztak a blogról. Előre szóltam hogy ez lesz, még szavazás is volt, hogy ki legyen a túlélő (a fiúk nevei számokkal voltak helyettesítve), úgyhogy tudhattátok, hogy csak egy túlélő marad.
Másodszor... Nyitok második évadot! Erről is volt szavazás, úgyhogy tudtatok róla! Hogyan tudnék második évadot nyitni, ha mindenkit megölök?! Miről szólna?! Gondolkozzatok kicsit légyszi... Attól még hogy valaki meghal, nem kell máris leiratkozni. Ez nagyon rosszul esett. (Akinek nem inge ne vegye magára!)
És ebben, és a következő, meg az azutáni részben is meg fog halni valaki!
Na jó, kiadtam magamból :)
Mivel tavaszi szünet van (igen, februárban, fuck logik), a kövi részt már csütörtökön vagy pénteken tudom hozni :D
Kellemes olvasást és a kövi részig sziasztok!

*Niall*

- Tovább... Tovább kell mennünk... - mondom halkan pár perc múlva.
Még mindig a tóparton ülünk, a méreg hatása már elmúlt az ellenszernek hála. Harry Liamre borulva zokog, a mi szemeinkből is csak úgy patakoznak a könnyek.
Elvesztettük egy testvérünket...
Kezemben a levelet szorongatom, melyet még azelőtt olvastam el magamban, hogy Harry belegázolt a vízbe Louis után:

"Egy órátok van felmászmi a legmagasabb hegyre. A csúcson van a következő cél.
Cél: ellenszer
Ez a méreg különleges, fél órán belül elkezdi gyengíteni a szerevezetet. Azt tanácsolom, siessetek.
R.I.P. Louis
Játékvezető"

R.I.P. Louis... Itt fogtam fel, hogy nem menekülhet meg. A Játékvezető már döntött a sorsáról. A dobozban is csak négy injekciós tű volt az ellenszerrel.
De honnan tudta hogy ő fog menni?
Mondjuk... Logikus gondolkozással mint Louis...
Zayn és Liam nem tudnak úszni. Harry még mindig sokkos a hegyen átéltek miatt. Én pedig klausztrofóbiás vagyok - ez pedig az úszásra is kihat. Amint víz alá merülök, máris úgy érzem, hogy menten megfulladok (bocsi ha a való életben ez nem igaz, a történethez viszont kell :) - szerk.)...
Csak Louis maradt.
Felsóhajtok és felállok, miközben felsőm aljával letörlöm potyogó könnyeimet.
- Menjünk fiúk... - nézek végig rajtuk. Mindannyian le vagyunk törve, de ebben a pillanatban a túlélés sokkal fontosabb mint a siránkozás.
Gyorsan rendbehozzuk magunkat, majd felolvasom a levelet. Egyszerre ráz ki minket a hideg annál a bizonyos résznél. Ezen sose fogjuk tudni túltenni magunkat... A szívünkben mindig ott lesz az űr, melyet Louis hiánya okozott...
Iszunk pár kortyot, majd elindulunk a hegyek felé - ebben a pillanatban szúródik a perecből a bőrünkbe az újabb méreg.
Az az ember figyel minket? Oké, biztos hogy figyel, hiszen mindig másodpercre fontos. De hogyan teszi? Sehol se találok kamerákat, pedig egész idő alatt azokat keresem...

****

Mint valami gyászmenet jutunk el az utolsó párkányig, mely elválaszt a céltól. Egyre jobban érzem, hogy gyengülök. A fél óra már biztos letelt...
Mikor felérünk, az első amit észreveszek, az egy... Csúszda?
Igen, azt hiszem egy csúszda...
A csúcsról vezet lefele, mint egy gyerekcsúszda, csak vasból van és teljesen beleolvad a sziklafalba. A csúcson ott a kis csomag az ellenszerrel.
Csakhogy van egy kicsit nagy gond...
A sziklafal ezen a részen teljesen sima, mintha szándékosan csiszolták volna le - eddigi tapasztalaim alapján szándékosan is történt. Az egyetlen rész ahol fel lehet jutni, az a szakadék felett van...
Egymásra nézünk, szinte azonnal döntök:
Én megyek.
Nem tudom miért döntöttem így, egyszerűen érzem, hogy ez a helyes.
Odamegyek a párkány széléhez a szakadék fölé és elkezdek mászni felfele.
-Niall! Gyere vissza! - kiabálják utánam a többiek kétségbeesetten, de nem hallgatok rájuk, csak mászok tovább.
-Gyere vissza! Kell lennie egy biztonságosabb útnak! Kiatalálunk valamit! - hangjukban érezhető a félelem, mely az én testemet is átjárja. De tudom hogy helyes amit teszek:
-Nincs biztonságisabb út! A Játékvezető mindent előre eltervezett, nem értitek?! A legelvetemültebb dolgokra akar minket rákényszeríteni hogy túléljük, mert egy szadista állat! Ez az egyetlen út, és ezt ti is jól tudjátok!

*Zayn*

Mikor leér hozzánk a csomag a levéllel - a tetejére van madzaggal felerősítve -, már nagyon gyengék vagyunk. A méreg egyre jobban elszívja az erőnket.
Miközben Liam kinyitja a dobozt, a csúszda felénél kinyílik egy csapóajtó szerűség, melyből egy szöveggel lefordított papírdarab csúszik ki.
Kíváncsian felveszem és felfordítom. A levegő is belém szorul a félelemtől, mikor meglátom mi van ráírva:
R.I.P. NIALL
Rémülten a dobozra nézek, mely fölött Liam és Harry térdel sokkosan. Csak három darab tű van benne.
Niallre kapom a fejem, aki már szédelegve mászik lefele, látszik rajta, hogy ő is nagyon gyenge.
-Niaaall! Kapaszkooodj! - kiáltom neki ijedten, miközben elkezdek futni felé.
A méreg rohadt erős. Félúton a gyengeségtől térdre rogyok.
Tehetetlenül, sírva nézem ahogy legjobb barátom a mélybe zuhan, és még csak kiáltani sincs erőm...