~Kilencedik kör~

Sziasztooook! Meg is hoztam az UTOLSÓ ELŐTTI részt! Ez után már csak a Tizedik kör és az Epilógus jön, majd a MÁSODIK ÉVAD, mely már készülőben van ;D
Nincs sok hozzáfűznivalóm a részhez, viszont nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkező komikat, nagyon jól estek! :)
És tegnap majdnem sírtam! Esküszöm! Ilyen csodálatos dolog még sose történt velem! Először, még régebben valaki kiállt mellettem, mikor leszólták a blogot, most pedig ez! Kérlek nézzetek be ebbe a BLOGBA, melyet egy olvasóm kezdett írni. Nekem nagyon fontos ez a blog, de nem inkább nem mondom el hogy miért, mert még a végén azt hinnétek, hogy egy egoista p*icsa vagyok, aki csak azért írja ezt a történetet, hogy dicsekdehessen... Szóval nézzetek be oda és iratkozzatok is fel, ugyanis tényleg nagyszerű blognak ígérkezik, és itt nálam is kellemes olvasást! :D :*

*Liam*

Szemünkben rettegéssek haladunk előre a dzsungelben. Már ketten meghaltak. Vajon ki lesz a következő? Harry? Zayn? Vagy én? Nem tudjuk. Csak a következő célt: a Nagy tölgy.

"Jussatok el (megint) a Nagy tölgyhöz. A fa tetején van az ellenszer. Fél órátok van.
Különleges méreg, különleges ellenszer.
Játékvezető"

Megint... Biztos az az a fa, ahol leestem és kiment a bokám...
Zayn is mesélte, hogy ott talált rá a kínzó méreg miatt szenvedő Niallre.
Niall...
Miért kellett ennek történnie? Miért kellett meghalniuk? Mire jó ez a Játékvezetőnek? Mit ártottunk neki, amiért így kell bűnhődnünk?
Nem tudom...
De túl kell élnünk, bármi áron! Nem hagyom meghalni még több társamat!
Biológiai órám szerint pont beleférünk a fél órába, mikor megérkezünk a Nagy tölgy közelébe. Már nincs sok hátra, és mintha... Füst? Füstszag van...
Amint meglátom a tölgyet, teljesen lefagyok mozdulat közben. Harry és Zayn szintén.
Ez... Ez nem lehet... Nem! Hiszen... Itt minden ég...!!!
Az egész erdőrész lángokban áll. És az egésznek a központja a Nagy tölgy.
Mégis hogyan szerezzük meg az ellenszert?! Ha odamegyünk, elevenen elégünk!
Hirtelen észreveszek egy fára erősített papírdarabot. Szinte leszakítom onnan, majd széthajtogatom és elolvasom:

"EGY ember mehet el a tölgyhöz. Mikor megadom a jelet, EGY utána mehet, de azonnal vissza kell fordulnia, csak három percet lehet a határon belül.
Aki szabályt szeg az meghal!
Játékvezető"

Szóval valakinek egyedül kell átjutnia a tűzön a tölgyig. De milyen határ? Ahogy jobban megnézem az elém táruló látványt, pár méterrel előttünk észreveszek egy földön egy piros csíkot, mely tovább húzódik, amíg el nem veszik a növények sűrüjében. Oké, megvan a határ. De ki megy be?
Egymás szemébe nézünk, nincs sok időnk a gondolkozásra. Minél tovább várunk, annál nagyobb lesz a tűz.
Ki legyen az?
-Srácok... Majd... Megyek én - néz ránk Zayn. Szemében látszik az eltökéltség, és tudom hogy ő nem fogja feladni. Nem fogja feladni azt hogy ő menjen be. Nem fogja feladni ha megpróbáljuk erről lebeszélni. És nem fogja feladni az életét. Túl fogja élni.
Mert Zayn Malik nem adja fel.
Szorosan megöleljük, szinte ki kell magát tépnie ölelésünkből, nem akarjuk elengedni. Mi van ha ez az utolsó alkalom hogy megölelhettük? Hogy élve láthattuk?
Nem! Ilyenre még csak gondolni se szabad!
Zayn még talán utoljára ránk néz, majd átlép a határon. Pár pillanat alatt elnyeli a füst és a sűrű dzsungel...

*Harry*

Pár perc múlva egy nyílvessző fúródik be mellettünk egy fába, rémülten ugrunk fel a földről. Azonnal a papírhoz megyek és felolvasom mi van rajta:

"Menj be az ellenszerért. 3 perc!"

A karperc sötét képernyőjén megjelenik a visszaszámláló: 2:59...2:58...2:57...
Nem tétlenkedek, azonnal elkezdek rohanni a tölgy felé. Útközben rengetek már hamuvá égett növény és fa mellett futok el, de egyik se érdekel.
Miért az ellenszerért kell bemennem? Miért nem az ellenszerért ÉS Zaynért?

...2:37...

Mi van ha már halott?

...2:30...

Gyorsan odaérek a fához, tekintetemmel Zaynt keresem, de sehol se látom. Viszont... A Nagy tölgy ki van dőlve... Pár méterrel mellette meglátom a kis csomagot az ellenszerrel. Hol van Zayn?! Ugye nem?
A kidőlt fára pillantok. Van annyira széles és széttöredezett, hogy gond nélkül teljesen betemet egy embert...
Hirtelen a lábam alatt... Hogy is mondjam? Meggyullad egy csík a földön. Gyorsan ellépek onnan és nagyranyílt szemekkel figyelem, ahogy a földre öntött olajat megfogja a tűz, ezzel pedig kirajzolódik egy felirat:
R.I.P. ZAYN
Ne... Nem... Ez nem lehet!
Nincs időm siránkozni, a perecen az óra elkezd csipogni.
00:30
Francba! Gyorsan felkapom a csomagot és elkezdek rohanni kifele.
Pont letelik az idő, mire átlépem a határt. Lihegve támaszkodok egy fára, mely azonnal ki is dől. Már itt is minden ég!
Liamre pillantok, azonnal megérti hogy mi történt. Együtt elkezdünk rohanni, és meg sem állunk addig míg vissza nem érünk a tóhoz.
Lihegve rogyunk le a partra, füstöt köhögünk fel. Pár perc múlva se marad abba a karhogás, és akkor fogom csak fel, hogy ezt nem a füst okozza. Hanem a méreg.
Rémülten a szintén köhögő Liamre nézek. Eddig minden alkalommal egyel kevesebb ellenszer volt a dobozban, mint amennyire szükség lett volna. Mi van ha most is? Ha valamelyikünknek fel kell magát áldoznia?
Liam engem nézve bólint egyet, mire félve kinyitom a dobozt. Óriási kő esik le a szívemről, mikor meglátom mindkét injekciós tűt.
Nem totojázunk, azonnal megfogunk egyet-egyet és a tűket beszúrjuk a perecbe.
A köhögés lassan elmúlik, de... Szédülök... Nagyon... Alig bírom nyitva tartani a szemem... Mi folyik itt?
Homályosan látom, hogy Liam ájultan dől el előttem a földön és szinte azonnal követem én is.
Különleges méreg, különleges ellenszer...